Klánoknak nevezett szociális csoportokban élnek; ezek létszáma akár a 100 főt is elérheti. A nagyobb csapatok elsősorban a bőséges táplálékot kínáló területekre (pl. a Ngorongoro-kráter) jellemzőek; míg a félsivatagokban a klánok kisebbek. Ennek megfelelően az egyes csoportok közösen védelmezett territóriuma viszont a félsivatagokban nagyobb (a Ngorongoroban 40 négyzetkilométer, a Kalaháriban akár 1000 négyzetkilométer is lehet). A klánok urai a rokon nőstények; gyakorlatilag az összes hímmel szemben dominánsak. Az ivaréretté váló fiatal hímeknek el kell vándorolniuk, és új klánhoz kell csatlakozniuk. Az új klánban a rangsor legvégén kezd, és csak úgy léphet előre, ha egy idősebb hím elpusztul, vagy újabb újonc érkezik.

Az év bármely szakában történhet párzás. A párok csak ideiglenesen alakulnak ki, a nőstények bármelyik kóborló hímmel összeállnak. Maga a párzás sem egyszerű feladat, a hímeknek sok gyakorlat kell a helyes technika az elsajátításához. Ugyanis a nőstények péniszszerű csiklóján keresztül kell behatolniuk, amely csak megfelelő szögből és testtartásban lehetséges. A megtermékenyült nőstény 98-110 nap múlva hozza világra – nem kevésbé bonyolult módon – fekete színű kicsinyeit, általában egy üregben. A kölykök fejletten, 1-1,6 kilogrammos súllyal és nyitott szemmel születnek, köszönhetően a hosszú kihordási időnek. Rendkívül agresszívek, szinte azonnal egymásnak esnek, ahogy tehetik. Sőt, előfordulhat a testvérgyilkosság is, főleg, ha azonos neműek. Az agresszívebb kölyök több eledelhez jut, gyorsabban nő, ami adaptívvá teszi ezt a viselkedést. 2-6 hetes korukban az anyjuk kiviszi őket a szülőüregükből, és bevezeti őket a csapatba. A fiatalokat 14-18 hónapos korukban választja el anyjuk. A csoportban egy eset kivételével nem figyelték meg azt, mint amit a hiénakutyáknál, hogy a felnőttek közösen nevelték volna a kölyköket. Az anyák szülői ráfordítása szokatlanul nagy, tekintve azt is, hogy a tejének energiatartalma a tengeri vidráéval vetekszik (fehérjetartalma 14,9%, zsírtartalma 14,1%).