A tobzoskák magányos állatok, soha nem járnak csoportban. A hímek és a nőstények csak a párzásiidőszakban találkoznak egymással. A párzásról, megtermékenyítésről és vemhességi időről szinte semmit sem tudunk. A párzás, majd az ezt követő vemhességi időszak után születik meg az egyetlen, jól fejlett utód, mely a kibújás után megkapaszkodik az anyaállat farkán. A kis állat jó ideig szopik anyja két emlőbimbójából. Később rááll a tobzoskákra jellemző táplálékra: hangyákra és termeszekre.

A tobzoskák tápláléka igen egyhangú: főképp hangyák és termeszek – mint azt már említettük. A hangyákat kikaparják bolyukból, a termeszek erős falú várait hatalmas körmükkel törik fel. Ezután hosszú nyelvükkel szinte felnyalják a rovarokat, melyeket aztán megemésztenek.

Táplálék után éjjel járnak, nappal nem lehet találkozni velük. Saját földalatti odvukba húzódnak meg napközben, ha hajnalig nem tudnak hazaérni, akkor helyben a földbe ássák magukat és összegömbölyödnek. Egyes fajok fákon pihennek. Rendkívül jól másznak fel akár a pálmafákra is; ebben erős karmuk és egyensúlyozó szervük, a farok segíti őket.